Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Élettörténet 1. rész

2011.10.28

 Dr. Hollóházy Lajosné Timcsák Edit visszaemlékezése, 1. rész 

 

1911. nov, 2. - Megszületett Sárospatakon Wittich Lajos. Szülei: Wittich Gusztáv közalkalmazott, kitanult keramikus, üvegkereskedő, a 19.- 20. század majolika és porcellán szervizeinek szakértője. Édesanyja Fazekas Erzsébet, postai hivatalnok. Guszti apának második házassága. Első felesége Hanser Elza , aki tüdőgyulladásban hamar elhalálozott két kislányt hagyva maga után, Mártát és Lenkét. A gonosz és irigy szomszédság, kihasználva az emberi gonoszság lehetőségeit, már előre elvetették a családi békétlenség magvait. A gyűlölködés és harag már a házasságkötés előtt eluralkodott a családban. De a szegénység és a sok munka mégis meghozta a békességet és az együttélést, melyben Wittich Gusztáv vállalkozásainak szerencsétlen kimenetele, az első világháború kitörése és Wittich Gusztáv bevonulása is nehezítette a helyzetet.

Wittich Lajos Beregszászon kezdte az általános iskolát, de a negyedik osztályos bizonyítványát 1920-ban már Kassán állították ki, ahol nagy szegénységben éltek.

Ahogy az idő múlt, a lánykák növekedtek, ügyes kezeik között szép kézimunkák keletkeztek, és ez alapot adott az önálló megélhetésükhöz. Márta férjhez ment Walkó Miklóshoz, aki üzletvezetőként dolgozott egy vaskereskedésben. Egy fia született, aki kereskedőnek tanult ki. Lenke sokáig nem ment férjhez, sikerült Kassán egy kézimunka-üzletet alapítania, ennek ő volt a vezetője, és nagy fantáziával alkotott nagyon szép kézimunkákat.

1929-ben Lajos leérettségizett a kassai magyar tannyelvű reálgimnáziumban és beiratkozott a prágai cseh tannyelvű Károly-egyetemre, az orvosi egyetemre. Gyakornokként a kassai kórházban dolgozott. Még nem fejezte be az egyetemet, mikor édesapja hosszú szenvedés után 1934-ben meghalt. Édesanyja egyedül utazott Prágába a doktorrá avatási ünnepségre. Legalább ő részese lehetett ennek a jelentős eseménynek.

Közben mi, kassaiak, négy évre „magyarok lettünk”. Útlevelet kaptunk, el lehetett utazni Budapestre, meglátogatni a rokonokat, színházba, moziba, hangversenyekre és operába mentünk. De ebben az időben történt Kassa bombázása is. Nagy ijedelem volt, sok kár is esett. Állítólag szovjet felségjelű repülők jöttek Kassa fölé s dobtak le bombákat a főpostára. Lajos (továbbiakban Som), aki akkor már Budapesten dolgozott, rögtön sürgönyözött, hogy Erzsi mama épségben vészelte-e át ezt a borzasztóságot. Hála Istennek, Erzsi mama az állomáson dolgozott az ottani postahivatalban.

(Megj.: 1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta Kassát: a támadás után lépett be Magyarország a Szovjetunió elleni háborúba.)

Majd 1942. július 18-án megvolt a polgári esküvőnk, végre augusztus 15-én az egyházi.

Az egész életünk megváltozott. Somnak dolgoznia kellett, de délután szabad volt, és akkor a Zündapp motorbiciklin kirándulgattunk. Mézesheteink alatt, sajnos, megint közbejött egy haláleset, az ifjú Horthy Miklóst repülőgép-baleset érte, és az akkor még dúló II. világháború hősi halottja lett. Országos gyászt hirdettek, és így minden színház, mozi és szórakozóhely be volt zárva. Ezért csak kirándulásokat tudtunk csinálni. De fiatalok voltunk és boldogok!

Eljött a szeptember, és kezdődött az iskola. Sátoraljaújhelyben a Felső kereskedelmi iskolában kaptam állást. Som a sátoraljaújhelyi kórházban helyettesítő állást kapott. Lakásunk is ott volt, Molnár Béla ügyvéd adott albérletet. Novemberben együtt ünnepeltük születésnapjainkat. Majd jött a karácsony, az újév, tavasz és nyár. És 1943. július 10-én megszületett első kislányunk, Ildikó.

Közben dúlt a II. világháború. Somot behívták katonának, bizony, aggodalommal teli idők voltak. Némileg jó sora volt, mert orvos lévén, nem kellett annyira félteni. Meg a front is a közelben volt, s így gyakran haza tudott jönni. Én ugyan a sátoraljaújhelyi felső-kereskedelmiben tanítottam, de a nyári szünetben hazamentem Kassára. Augusztusban visszajöttem Újhelybe, és ekkor született Zsuzsika. Aztán a háború is véget ért. Néhány viszonylag nyugodt év után 1947. április 30-án megszületett Kati, a harmadik kislányunk.

1949-ben Dr. Kérdy, akit Som helyettesített, egyszercsak hazajött, és vissza kellett neki adni az állást. Így Som állás nélkül maradt.

Átmeneti helyettesítések után végül 1950-ben Kisvárdán kapott állást, ahol akkor alakult a fül-orr-gégészet. Három évig igen szűkös és ideiglenes jellegű lakásokban lakva állandóan gyermekkorunk színhelyeit, főleg a felvidéki hegyeket emlegettük. Végül sikerült egy elég jó lakást is szerezni, és lassan beletörődtünk, hogy alföldi környezetben kell élnünk.

Hamarosan megteremtettük magunknak az értelmiségi életmódot. Som színjátszó társulatot alapított. A tagokat a fiatal kórházi dolgozók és pedagógusok közül verbuválta. Som volt a rendező, ő választotta ki a darabot, néha kész darabot, de volt saját dramatizálása, sőt csehből saját maga által fordított Csapek-darabot is rendezett. A helyi kultúrháztól sok technikai segítséget kaptunk, és ők gondoskodtak jelmezekről is. Működött akkoriban Kisvárdán egy amatőr szimfonikus zenekar Vass János zenetanár vezetésével, akik szintén nagy lelkesedéssel álltak mellénk. Ez tette lehetővé, hogy a Mézeskalács c. operettet előadjuk, ami igen látványosra sikerült, és nagy sikert aratott a helyi lakosság körében. Sajnos, 1956-ban a társulat legtehetségesebb tagjai disszidáltak, másrészt a Faluszínház – később Déryné színház kiváló előadásai az öntevékeny amatőr társulatokat fölöslegessé tették.

Hogyan is kezdődött ez a színjátszás? Som megbetegedett, s mikor hazajött, várta a vetett ágy, és én felolvastam neki egy színdarabot, Csiky Gergely Proletárok c. művét. Igyekeztem a felolvasásba életet lehelni, különböző hangszíneket vittem a felolvasásba, férfi, női hangokat próbáltam utánozni, hogy érzékeltessem a különböző szerepeket. Mikor felgyógyult, színdarabbá írta át Török Rezső A jó házból való tanársegéd c. regényét. A darab tetszett a kultúrház igazgatójának, kedvezően fogadták, és nagyon bíztattak, így belefogtunk. A kisvárdai értelmiségi fiatalok is szívesen vállalták a szerepeket.

Jó szórakozás volt.

Húsz évet töltöttünk Kisvárdán.