Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dr. Hollóházy Lajos felmenői

2011.01.10

Édesapám 1911. november 2-án Wittich Lajos néven Sárospatakon látta meg a napvilágot.

Édesapja Wittich Gusztáv Ernő

Wittich Gusztáv Ernő nagyapám édesapjának, Wittich Lajos Teodornak keresztleveléből kiderül, hogy Szomolnokon (ma Smolnik, Szepes várm.) született 1832. máj. 24-én, apja Wittich János opifex, azaz iparűző, kézműves, katolikus, anyja Czapf Anna evangélikus.

Wittich Gusztáv édesanyja, Mihalics Mária Hodermarkon (ma: Ih’lany, Szepes várm.) született 1845. márc. 27-én, Mihalics Mihály görög kat. lelkész és Holenics Erzsébet nyolcadik lányaként.

Wittich Lajos Teodor és Mihalics Mária 1865. máj. 9-én Lőcsén kötöttek házasságot, addigra ugyanis Mihalics Mária édesapja lelkészből gimnáziumi vallástanárrá avanzsált Lőcsén, Wittich Lajos Teodor pedig Filkeházán postamester volt.

Hat gyermekük született. A legidősebb apja nevét kapta: Lajos (1867-1907), majd Anna (1869-1927), aki ugyancsak megsza­porította a családot, tőle származik a népes Schudich-rokonság. (Már unokái voltak, amikor 11. gyermekét világra hozta, sajnos, közben három gyermekét eltemette.) Wittich Lajos Teodor és Mihalics Mária harmadik gyermeke Károly, a festőművész, ötödik Andor és a hatodik Béla, katonatiszt.

Amikor Wittich Gusztáv Ernő 1875. január 22-én negyedik gyermekként megszületett, már Hollóházán laktak, ahol édesapja, Wittich Lajos Teodor a kőedénygyár felügyelője, ill. könyvelője.

Wittich Gusztáv kereskedelmi akadémiát végzett Debrecenben. Pályafutását ő is könyvelő „totum-factum”-ként kezdte apjához hason­lóan a hollóházai kőedénygyárban. 1897-ben ugyanitt Hangya szövetkezeti boltot is alapított. Miután apja mellett alkalma volt kitanulni a kőedénygyártás fortélyait, 1899-től – mindössze 24 évesen – a telkibányai kőedény és majolikagyár bérlője és igazgatója lett. A kőedényipar válsága az osztrák és cseh porcelán beáramlása miatt azonban egyre mélyült, így ez a vállalkozás nem hozott sikert, amin a két gyár 1902-ben történt egyesítése sem segített.

1900-ban megnősült. Első felesége Hanser Erzsébet (Elza, 1880-1908), Hanser Károly kassai aranyműves lánya volt, aki 8 évi házasságuk alatt három leánygyermekkel ajándékozta meg, Klári­kával (1900-1906), Mártával (1902-1970) és Mária Magdalé­nával, azaz Lenkével (1904-1988).

 Sajnos, ezután szomorú évek jöttek. 1904-ben meghalt Gusztáv édesapja, aki 1900-ban vonult vissza Turja-Remetére, Lajos fiához. 1906-ban elvesztette Klárikát, aztán Lajos bátyját, majd 1908-ban feleségét, akit tüdőbaj vitt el. Felesége és leánya közös sírban nyugszanak Telkibányán.  Wittich Lajos m. kir. főerdész életének 40. évében 1907-ben hunyt el Sátoraljaújhelyen – alig fél évvel Klárika után. Felesége Szentkatolnay Cseh Mariska volt.  Édesanyjuk, Mihalics Mária 1912-ben halt meg Füzéren.

 1908-ban a telkibányai gyár is végképp csődbe jutott, így Gusztáv elhagyta Telkibányát, de sokáig nem adta fel azt a törekvését, hogy a telkibányai kaolinra alapozva modern porcelángyárat létesítsen.

1910-ben, amikor újra megnősült, a sárospataki téglagyár igazgatója volt. Második felesége Fazekas Erzsébet (1888. jan. 4., Eperjeske  ‑ 1965. febr. 16. Kisvárda), akinek hét testvére érte meg a felnőttkort.

1911. nov. 2-án Sárospatakon megszületett édesapám, Wittich Lajos Gusztáv (1911‑1974).

Wittich Gusztáv családjával 1912-ben Kolozsvárra, majd Gyomára ment. Erdélyben Toldalaghy grófék fogadták be a családot.

1913-ban már Beregszászon lakott, ahol a Bereg megyei Kaolinművek és Kályhagyár részvénytársaság alkalmazásában állt, egészen 1920-ig, kályhásként és üvegesként dolgozott. Az I. világ­háború alatt tartalékos tisztként bevonult és éveket töltött katonás­kodással. Apánk, Wittich Lajos Beregszászon járta az általános iskola első három osztályát. Édesanyja posta- és távirdakezelő.

1920 nyarán Kassára költöztek és igen szűkös anyagi körülmények közt éltek. A családfő különböző állásokban dolgozott. Többek között a Vitéz könyvkiadó számára regényeket fordított németről magyarra, mivel német volt az anyanyelve. Sajnos, a magyar könyvek kiadása a trianoni határokon kívül nem járt nyereséggel.

Első házasságából született lánya, Márta 1925 vagy 26-ban férjhez ment, kisfia Miklóska (Micu) 1928-ban született. (Micu 1956 után kivándorolt Ausztráliába és ott halt meg 2000-ben.)

Apám 1929-ben leérettségizett a kassai magyar tannyelvű gimnáziumban.

1932 őszén kiderült, hogy Wittich Gusztáv gyomorrákban szenved. Decemberben Budapesten megműtötték, ez azonban nem hozott javulást. Nehéz idők következtek. Felesége, Erzsike tartotta el a családot, aki az állomás melletti postán dolgozott. Lajos fia - Apám - Prágában az orvosi egyetem hallgatója. Mártáék szintén Kassán éltek, Micu 5 év körüli fiucska. Lenke azonban Magyarországra jött és Érden lakott Erzsike húgánál, Máriánál, akinek a férje Tóth Ferenc gyógyszerész volt.

Wittich Gusztáv sok szenvedése mellett sem vesztette el jó kedélyét, úgy hírlik, halálos ágyán is vicceket mesélt. Lenkének írt megrendítő, mégis sok humorral és szeretettel megírt leveleiből értesülünk mindennapi életükről. (Lenke később kézimunka-üzletet nyitott Kassán. A II. háború után Mártáékkal együtt Pestre jött. Később férjhez ment Rónai Gedeonhoz, aki 18 éves kora óta vak volt, az I. háborúban vesztette el mindkét szemét).

Magának Wittich Gusztávnak ekkor már csak két testvére élt.  Andor/András testvérének szintén szívügye volt a porcelángyártás. Ő a miskolci kerületi Kereskedelmi és Iparkamara főtitkári posztjáig vitte, és írásba is foglalta emlékeit Hollóháza múltjáról. Wittich Béla szkv.őrnagy, Apám 1942 decem­berében meglátogatta őt Pécsett egy közös fénykép tanúsága szerint. Ő Andorral együtt 1934-ben Hollóházyra magyarosította a nevét. Lajos bátyjuk fia, István, a selmecbányai egyetem hallgatójaként Sopronba került, ott nősült meg és Szentkatolnayra magyarosított.  Andor fia – szintén Andor –  Ausztráliába vándorolt ki.

 Wittich Gusztáv szenvedései 1934. jan. 18-án értek véget. Sárika, a türelmes ápoló, a legfiatalabb sógornő ekkor 28 éves, még nem ment férjhez (Később Fogarassy Ervinné). Erzsike, a feleség és családfenntartó 46 éves, Lajos 22 éves. Nem érte meg, hogy Lajos fia befejezze Prágában az egyetemet, megszerezze az orvosi diplomát. Nem érte meg fiának család­alapítását, három gyermeke születését…

 

Apai nagymamám: Fazekas Erzsébet:

Fazekas Erzsébet 1888. január 4-én született a Szabolcs-megyei Eperjeskén.

Édesapja Fazekas Sándor (1859. okt.16., Balkány – ?) ispán, édesanyja Harsányi Julianna (1861. nov. 20. Kisvárda – 1947. Mándok).

Fazekas Sándor ispán és Harsányi Julianna 1883 szept. 2-án kötöttek házasságot. Házasságukból 11 gyermek születt, akik közül 8-an érték meg a felnőttkort.

A Fazekas házaspár a szerény anyagi körülmények ellenére nagy gondot fordított a gyermekek taníttatására. Több tanító lett közülük, Erzsike - nagymamám - pedig postaforgalmi szakiskolát végzett.

Nagymamám Beregszászon távirdában, majd Kassára költözésük után az állomás melletti kispostán dolgozott. A nehéz, I. világháború utáni időkben ő volt a családfenntartó. Posta-főellenőrként vonult nyugdíjba. A II. világháború után Sátoraljaújhelyen, majd miután Pistáék elköltöztek, Zsuzsa nővérénél lakott Mándokon, a volt szülői házban. Utolsó éveit Kisvárdán, szüleimnél töltötte, ott is halt meg 1965. február 16-án.

 

Nagymamám családját egy családi eseményen készült fénykép mutatja be legjobban.

 

1833. szeptemberében Mándokon nagy családi találkozót tartottak, sajnos, édesapjuk ekkor már nem élt.

Erre a találkozóra valóban az egész család összejött. Apám ekkor  Prágában az orvosi egyetem hallgatója, szülei Kassán laktak. Édesanyja, Erzsike az állomás melletti postán dolgozott. Féltestvérei közül Mártáék szintén Kassán éltek, Micu 5 év körüli fiucska. Lenke azonban Magyarországra jött és Érden lakott Erzsike húgánál, Máriánál, akinek a férje Tóth Ferenc gyógyszerész volt. Két fiuk volt: Gábor Sárospatakon tanult, a kis Ferenc (Fickó) még otthon volt.

Apám nagymamája, azaz Erzsike édesanyja, valamint Erzsike testvérei közül Zsuzsa és Pista Mándokon éltek, Sándorék Ludason, Lászlóék Domoszlón és Andrásék (Bandiék) Munkácson. Sári a legfiatalabb, ott élt, ahová segíteni hívták. A nyolc testvér közül hat családos, akik összesen tizenegy saját és három fogadott gyermeket neveltek (később még egy gyermek született).

A találkozón való részvételt apám féltestvérei, Wittich Gusztáv első házasságából származó felnőtt gyermekei is fontosnak tartották, sőt Márta magával vitte kisfiát, Micut is.

 

Milyen jó, hogy fennmaradt a családi találkozóról készült fénykép!

Milyen ünnepélyessé tették ezt a találkozást! Mindenki elegánsan felöltözött. A nagymama kezében gyönyörű virágcsokor.

Fontosnak tartották, hogy hivatásos fényképész megörökítse ezt az eseményt!

Fontosnak tartották, hogy mindenki eljöjjön. Csupán Mária nem tette ki gyermekeit a hosszú utazás gyötrelmeinek, ők laktak legmesszebb Mándoktól.

 

A képen látható személyek:

 

Álló sor:F. Laci (Domoszlóról), Laci neje Ica, F. Pista, F. Sándor neje, F. Sándor (Ludasról), Sándor f. lánya, Wittich Gusztáv (Kassáról), F. Bandi Munkácsról, apánk Wittich Lajos, F. Mária férje Tóth Ferenc.

Ülő sor:F. Sári, F. Pista neje Ilus, ölében Évi, F. Zsuzsa, a Nagymama: Harsányi Julianna, az öreg Erzsi néni vagy más idős testvér, Wittichné F. Erzsike, Wittich Márta, Bandi neje, Tóthné F.Mária.

Földön ülnek:Bandi fia András, Pista fia István, Bandi lánya Boriska, Laci lánya Ilike, Laci kisebbik fia Józsika, Bandi kisebbik lánya: Marika, Wittich Lenke, W. Márta fia Walkó Micu, Laci első fia Laci.

 

 

fazekas-csalad-32mandok1933.jpg

 

A mappában található képek előnézete 11Gyermek- és ifjúkori képek

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.