Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A NAGY asztal

2011.09.29

 A Nagy Asztal.

 
A nagy asztal az, ami azóta is hiányzik. Otthon, mindig a nagy asztal körül vacsoráztunk együtt, és vacsora után nem ugráltunk fel az asztaltól, mint manapság, és a TV-t sem néztük, mivel még nem is létezett akkor, hanem beszélgettünk. Nálunk nagyon jól lehetett beszélgetni. Tudományok, biológia, művészetek, írók, színház, zene, minden, minden szóba került, erkölcsi dolgok, világnézetek, minden.
Csak a politika hiányzott, de azt akkor még nem is tudtuk, hogy micsoda. Mi gyerekek keveset tudtunk az akkori eseményekről, tabu téma volt. Néha az iskolában suttogtak, különösen a falusi osztálytársak, titkos és szörnyű eseményeket, de valahogy úgy tanítottak minket a szüleink, hogy ezekről jobb nem tudni. Én máig hálás vagyok ezért. 
A társasjátékokat nagyon szerettük mindnyájan, a három lány, meg a szülők. Sokféle társasjátékunk volt, és az volt a legszebb este, ha Apának volt ereje játszani velünk. Szerette ő is a játékot, de néha nagyon fáradt volt hozzá.
A Jézuska mindig hozott valamilyen szép dobozú, izgalmas játékot, és olyankor csak emelte a karácsonyest fényét a nagy asztal körül a jó, kedves, közös szórakozás. Máskor meg kártyajátékok voltak, azt is nagyon szerettem. Kivált a lórum, meg a rabló-römi, azokban sokszor voltam nyerő. A bridzs az Ildi szórakozása volt, ahhoz én még nagyobb koromban is kicsi voltam.