Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyaralni pedig kell

2011.09.29

 Nyaralni pedig kell

 
Hiába voltak a nehéz évek, nálunk a nyaralás magától értetődő volt. Ezt nem lehetett felülírni, nyaralni pedig kellett.
Az egyik kedves hely Mándok volt, ott voltunk nyári szünetben, téli szünetben a kedves, jó nagymamánknál. Volt ott virágoskert, tyúkok, barackfa, a falu reggel a tehenekkel, este a csillagos éggel.
 
Amikor már 13-15-17 évesek voltunk, a nyár fénypontja a Magas Tátra volt. Mama, és Apa nagyon ismerték és szerették a Tátrát. Lehetett köd, szél, napsütés, hőség, lehetett dideregni és izzadni, ők nem bánták. Így mi gyerekek is edzettek és Tátra-imádók lettünk. Minket is elvittek a kedvenc helyeikre, a Nagy Tarpataki Völgybe, A Téri Menházhoz, a Biela patak völgyébe, és a mindennél nagyszerűbb és szépségesebb Dunajec völgyi kirándulásra. Apa különlegesen lelkes volt ilyenkor, jókedvű és boldog. Volt úgy, hogy sátorban laktunk, és patakvízben mosakodtunk reggel. Jó hideg volt a levegő is, a patak is. De mi már akkor sem voltunk cukorból. Nagyokat gyalogoltunk, kimelegedtünk, aztán a napsütés megtette a többit.
Mi a szüleinktől tanultuk és örököltük a sziklás tájak, a nagy távolságok, a meredek hegyoldalak és az erdők szeretetét.