Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tenyérjóslás

2020.04.07

Ma is pontosan emlékszem rá, mennyire felvillanyozta Édesapámat az a nap, mikor 30 éve nem látott kassai iskolatársa Kisvárdára látogatott. No, nem hozzá jött, hiszen nem is tudtak egymásról, hanem budapesti társulatával turnéra. A találkozás létre is jött, erről szól édesapámnak ez a kis írása.

 

Tenyérjóslás

El kell mondanom, hogyan tréfáltam meg Fekete Kázmért, a beérkezett fővárosi írót. Azóta érkezett be, lehet, hogy használt neki az a kis bors, amit az orra alá törtem.

Városkánk falain egy színes plakát nagy, tarka-barka művészestet hirdetett. Nem valami nagy bizalommal nézegettük a beígért „szenzációs” műsorszámokat: Pesttől idáig 300 km az út, és bizony ezen a hosszú úton már sokszor lemaradt valami az ígért szenzációkból. Ezért is jutott eszembe az a kaján ötlet, hogy megtréfálom őket, azaz, hogy legalább egyet közülük, Fekete Kázmért.

„Konferál: Fekete Kázmér” – olvastam az utolsó sort, és már előttem is volt az arca. Úgy harminc évvel ezelőtt egy felvidéki városban együtt jártunk iskolába. Azóta nem találkoztunk, de én jól emlékeztem rá, a házra, ahol laktak, sőt még egyik versének két sorára is emlékeztem, mert én bíráltam meg az önképzőkörben.

Előadás előtt a cukrászdában feketézett a pesti művészegyüttes. Feltettem egy ócska kalapot, meg egy vastagkeretes szemüveget, és megjátszva a kissé kapatos vidéki lumpot, odaimbolyogtam a pestiek asztalához.

-Maguk… hukk… azok a pestiek? – kezdtem rá borízű hangon. Rám sem hederítettek.

-Maga fog ko… konferálni? – szegeztem a kérdést egyenesen Kázmérnak, akit rögtön felismertem.

-Honnan gondolja? – derült fel Kázmér arca. Úgy látszik, hízelgett a hiúságának, hogy felismertem vezéri mivoltát.

-A képiről gondoltam! Ilyen pofával legfeljebb konferálni lehet!

Kázmér elvörösödött, de a társaság derülni kezdett, hát kénytelen volt jó arcot vágni a dologhoz.

-Ide hallgasson – folytattam most már a biztos siker reményében –, ha adnak egy húszast, fellépek én is magukkal!

-Aztán mit tud? – kacsintott Kázmér a társaira. Láthatóan készült a visszavágásra.

-Hát tudok tenyérből jósolni, meg gondolatot olvasni. Megmondom a múltját meg a jövőjét mindenkinek. Mutassa csak a tenyerét!  - Azzal elkaptam a kezét, és a társaság egyre fokozódó érdeklődése mellett elkezdtem a mondókámat:

-Egy nagy házat látok… Régi házat, sötét kapualjat. A templommal szemben van a ház. Van a házon egy tábla… idegen nyelven van rá írva… - Kázmér homloka gyöngyözni kezdett.

-Aha – folytattam – rajta van magyarul is: Bodnarik Vincze, egyen… egyenruha szabó… Maga ott járkál az udvarban…

Kázmér sápadtan emelkedett fel a székről:

-Ez nem lehet! Ugratni akar! Maga ismer engem! Kicsoda maga?

-Üljön csak nyugodtan az elvtárs! Nem ismeri itt magát a kutya se… Csak azt olvasom ki, ami a tenyerébe van írva! Na, megér magának egy huszast?

-Csalás! – izgult Kázmér – Maga ismer engem! Kicsoda maga? Mit csinál ebben a városban?

-Mit csinálok? – vontam meg a vállam. –Hogy is mondta az az… izé… a… a Kosztolányi: Korhadok zsombék közt partra húzva, félig vízben, mint rozzant ladik… - idéztem Kázmér ifjúkori versét.

Kázmér hátralökte a széket:

-Kosztolányi?!... Ember… de hiszen… ezt… ezt…

Nem merte azt mondani, hogy ő írta! Mire felocsúdott, és megkerülte az asztalt, én, ahogy jöttem, dülöngélve kimentem az ajtón a sötét utcára.

Szegény Kázmér, csak akkor tért magához, mikor a pódiumon a rendezőség nevében én üdvözöltem a pesti vendégeket. Szemüveg nélkül felismert, és a jól sikerült előadás után ezekkel a szavakkal borult a nyakamba:

-Ha nem találkoztunk volna még egyszer, örök életemben hinnék a természetfeletti erőkben… Te… de azt a két sort… azt… ugye,  azt nem Kosztolányi írta?

Kisvárda, 1956.                                            Hollóházy Lajos

 

Így szól az írás. De nem egészen így történt. A helyszín a kisvárdai "Zenés" cukrászda volt, Kázmér a valóságban Fejér István (Kassa1911április 25. – Budapest1976február 26.)  újságíró, lapszerkesztő, színigazgató volt. Így szólt Édesapámhoz: "Ki vagy? Ne is tagadd, hogy te is egy kassai gádzsó vagy!" - mire ő felfedte magát, és megindultan estek egymás nyakába. Azt is hozzá kell tenni, hogy a pincérrel, aki ismerte Édesapámat, előzőleg megbeszélte, hogy nem zaklatni szándékozik a fővárosi vendégeket...

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

4623 Tuzsér,hársfa u.1.

(dr Sipos Gyuláné,Török Gyöngyvér, 2020.04.08 14:25)

Ildikó kedves! örömmel emlékszem Édesapádra,s fedeztelek fel az általam alig használt felületen. Időnként ránézek B.Pista képeire,írásaira.Élünk azért a lehetőségekkel ( drsipostuzser@gmail.com) s kobogoztam,kit takar az asszonynév.Keveset találkoztunk gimis korunkban,de Zsuzsit,aki Ildikó húgommal járt a lánygimibe ,gyakrabban sodorta az élet közelünkbe.Szeretettel gondolunk Rátok,ölelünk benneteket,Gyöngyiék